Aventurin-effektus, opaleszcencia, macskaszem-hatás

A fémes csillogás vagy aventurin-effektus többnyire átlátszó-áttetsző anyagba beépült lemezkéken bekövetkező, fényvisszaverődés okozta csillogás. Tipikusan vörös, ritkábban zöldes, vagy kékes csillogás, amely a kristálylappal párhuzamosan elhelyezkedő hematit-, goethit lapocskákon, esetenként fuchit (krómcsillám) vagy biotit lemezkéken bekövetkező fényjelenség, pl. aventurin-földpáton (napkőn), aventurinkvarcon.

Az opalizálás a nemesopál tarka foltos színjátéka, amely a tekintet irányával változik. Oka, a nemesopál ún. másod ­ lagos szerkezet térrácsán, a fényelhajlás következmé­ nyeként létrejövő interferencia jelenség. Ennek hatására a nemesopál egy kis részén (foltján) csak adott irányokból nézve láthatóak az egyes színek.

Aventurin-effektus zöld és vöröses aventurinkvarc nyakláncokon és napkő cabochonon

Az ausztrál nemes opál interferencia színeket okozó elektron mikroszkópos térrácsa. A gömbök ~250 nm nagyságúak. Az ausztrál opál chabochon tarka színjátéka.

Az opaleszcencia tejszerű vagy kékes fényjáték közönséges opálokon. Olyan fényszóródási jelenség, amelynél elsősorban rövidhullámú, pl. a kék fény szóródik. A kék sugarak erősen, a vörösek és sárgák kevésbé szóródnak, inkább áthaladnak rajta.

Opaleszcencia opálon

A macskaszem(hatás) olyan fényjelenség, amely a macska résre emlékeztető szemét juttatja eszünkbe. Ha krizoberill-macskaszem cabochont forgatunk, a felszínén tejfehér vagy zöldesfehér hullámzó derengés, selymes fénysáv vándorol; ezt a jelenséget nevezzük macskaszemhatásnak, franciául chatoyance (ejtsd: sátoájansz). A macskaszemhatás oka a számos, mikroszkopikus finomságú, párhuzamosan elrendeződő zárványokon (rostokon, tűkön, csatornákon) létrejövő fényvisszaverődés. Ha egyszerűen macskaszemről beszélünk, mindig a krizoberill-macskaszemet értjük rajta. Minden más macskaszemet a drágakő nevének a kiegészítésével pontosan meg kell határozni, pl. turmalin-macskaszem, kvarc-macskaszem.

Macskaszem-hatás krizoberill, zöld turmalin, opál cabochonon

1. Saját színű (idiokrómás) ásványok. Színük jellegzetes és állandó, bár mélysége eltérő lehet. Ezeknek az ásványoknak a színe a bennük levő színes alkotókra vezethető vissza. A réz, pl. zöld (malachit) és kék (azurit) színt okoz. Jellegzetes színadó továbbá a vas, az Fe ²⁺ önmagában zöldre (olivin), a Fe ³⁺ vörösbar­nára (almandin) festi az ásványt, de együttesen sötétzöld és fekete színt eredményeznek. A réz és vas mellett a króm és mangán gyakran okoznak saját, de idegen színt is.
2. Idegen színű (allokrómás) ásványok. Színezett ásványoknak is nevezik ezt a csoportot, mert az idegen "szennyező" anyagok jelenléte, vagy rácshibák okozzák az eredetileg színtelen ásványok színét, pl. a rubinnál és smaragdnál (Cr ³⁺), az ametiszt esetében (lyuk-Fe ³⁺).
    

Elnyelési színképek

Ha egy folytonos, emissziós színképû anyag (pl. izzó fém, ívlámpa) által kisugárzott fényt gõzön, gázon vagy híg oldaton vezetjük át, majd színeire bontjuk, az emissziós színképben sötét vonalakat látunk, vagyis a teljes színképbõl hiányozni fognak bizonyos színek, vonalak, amelyeket a gáz, gõz vagy oldat elnyel a rajta átmenõ fénybõl. Ha összehasonlítjuk egy gáz kibocsátási és elnyelési színképét, azt láthatjuk, hogy a kibocsátási színképben pontosan ugyanazokon a helyeken találunk fényes vonalakat, amely helyeken az elnyelési színképben a fekete vonalak látszanak.

A vonalas színképek létrejöttének magyarázata a fénykibocsátás mechanizmusából következik. Ha egy atom energiát nyel el, elektronjai egy megengedett magasabb energiaszintre ugranak fel, majd nagyon rövid idõ elteltével visszatérnek az alapállapotukba. Eközben a két energiaszint különbségének megfelelõ energiát fény formájában sugározzák ki.

A folytonos és a vonalas (a kibocsátási és az elnyelési) színképek keletkezése

• Aventurin: (az ol. a ventura, 'véletlenül' szóból): kétféle ásványcsoportba tartozó drágakő. 1). Az ~kvarc a tömött, vaskos szerkezetű kvarcféleségekhez tartozik. Kristályos szerkezete szemre ­vé ­te ­lezéssel nem észlelhető (ún. mikrokristályos szerkezet). Legtöbbször átlátszatlan v. esetleg át ­tetsző színe, zöld, szürkésszöld, ritkábban szürke, sárgás, pirosas, barna. 1970: áttetsző, jadeit színű ún. króm~t is találtak. A kvarcba beépült zöld krómcsillám- (fuchsit-)lemezkék fémes csil ­lo ­gása okozza az ún. ~-hatást. Az ~ elnev. utal az ~-effektus egykori észlelésének körülmé ­nyeire: a 17. sz: a muránói üveggyárban a szilikátolvadékba véletlenül rézreszelék került. A meg ­dermedt üveganyag aranyos, fémes csillogást keltett, ez az ~-effektus. (Ezt az üvegterméket Goldfluss néven ma is használják olcsó ékszerekben.) Az ~kvarc legfontosabb lelőhelyei: D-In ­dia, Ural-hg., Szibéria, Tanzánia. -- 2. Az ~ földpát v. napkő ásványtani neve oligoklász ('ke ­vés ­bé jól hasadó'; a földpátok ui. ált. jól hasadnak): 4 rész albitból (Na-földpát) és 1 rész anor ­titból (Ca-földpát) áll. A napkő színe vörösesbarna, barnásvörös, ritkábban aranybarna, ugyan ­olyan fénylő lapocskákat tartalmaz, mint az ~kvarc. A fémes csillogást a két hasadási iránnyal párhu ­zamosan beépült piros színű hematitlemezkék (= vérkő, vasszulfid) idézik elő. Lelőhelyei: Ural-hg., Szibéria, D-Norvégia, Kanada, USA. O.F.
• Napkő (ásv.), rendesen azt az oligoklász földpátot nevezik így, mely a benne levő parányi hematit zárványoktól igen szépen, tüzesen csillog. Legszebb a vörös színű, mely arany vagy ezüst színekben csillog. Hasonlítván némiképpen az aventurinhoz, avanturin-földpátnak is nevezik.

A kristályok színét meghatározhatja még a fénytörés és a fényszóródás is.

Fontosabb típusok:

1. macskaszem-hatás (finom szálas kristályoknál ismert)
2. csillag-hatás (orientáltan elhelyezkedő zárványok okozzák)
3. labradorizálás és holdfény-hatás (vékony szételegyedési lemezek általi interferenciaszínek okozzák)
4. csillogás (egy kristálylappal párhuzamosan elhelyezkedett csillám- vagy hematit-pikkelyek okozzák)
5. opalizálás (a szétszóródó fehér fény okozza)
6. irizálás (felületi filmszerű bevonatként jelentkezik)