Archeozoológia rovat

Több mint 250 tökéletes állapotban fennmaradt fosszíliát találtak Gabonban, melyek azt bizonyítják, hogy már 2,1 milliárd éve is léteztek többsejtű élőlények bolygónkon. A felfedezés jelentős áttörést jelent mivel a kutatók eddig úgy vélték, hogy a bonyolultabb életformák mintegy 600 millió éve alakultak ki.

Egy kréta kori keltető azt mutatja, néhány dinoszaurusz szerette, ha fészkelő helyét geotermális hasadékokból származó gőz melegíti.

A XIX. század harmincas éveinek végén egy, a messzi Új-Zélandból Angliába elérkezett tengerész különös, nagyon töredékes csontdarabot ajánlott föl a British Múzeumnak megvételre. A tengerész azt állította, hogy a csontot egy új-zélandi bennszülöttnél találta, aki egy óriás sas maradványának tartotta.

A lézeres távolságméréseket különböző plattformokról vezérlik. A légi lézerszkenneléseket (ALS - Airborne Laser Scanning) rendszerint repülőgépről vegzik. Szárazföldi adatgyűjtéseknél (TLS – Terrestrila Laser Scanning) mobil és álló egységeket különböztetünk meg. A nagy felbontású, millimeternél is pontosabb dokumentációkat Close Range Laser Scanner végzi. A felsoroltakon kívül ismerünk még más alkalmazási területeket is, például a műholdakra szerelt készülékek, de a régészeti felméréseknél általában az ALS, TLS és Closa Range műszereket alkalmazzák.

Sok embert változtat meg az a pillanat, mikor talál egy kövületet, egy több millió éves állatot vagy növényt, melyet a kezébe foghat, a magáénak mondhat és megőrizheti emléknek. Lehet ezután hivatásos geológus vagy csak elhivatott gyűjtő, de érdekelni fogják a földben rejtőző „kincsek”. Azonban nem tud az ember olyan sokféle fosszíliát összegyűjteni, amennyit szeretne, valamint nem mindig a legszebben megmaradt kövületek jutnak a halandó ember kezébe, ezért erre szakosodott boltokban is nézelődik a lelkes gyűjtő. Ez még nem is lenne baj, viszont amiben pénz van abban számítani kell a csalásra is, ezáltal olyan régről ismert a kövületek hamisítása, amióta gyűjtik őket.

A háziasítás (domesztikáció) kezdetei, alakulása valamint a legújabb tenyésztési módszerek mind a mai napig a tudományos kutatás tárgyát képezik. Sok szempontból kutatott téma mert több szakembernek is fontos, úgymint a régésznek, az állattenyésztőnek stb. Már Charles Darwin is megírta a háziasítás okozta különbségeket, amit az állatokon megfigyelt, ahogy gyarapodott a régészeti anyag ill. fejlődött a technika egyre több elméletet hoztak napvilágra arról hogy mikor és hol háziasították az egyes állatfajainkat. Ennek a kifejtését egy következő cikkemre hagyom, most csak a háziasítás fogalmát szeretném körüljárni néhány szóban.

Egy éve már hogy először voltam Bartosiewicz László előadásán, állatcsontokról beszélt nekünk, ami elég érdekesnek tűnt már első hallásra is, és minél mélyebben megismertem ezt a tudományt annál nagyobb volt a csábítás, hogy ezzel foglalkozzak. Igaz ezért Pestre kell ingáznom, de megtérül ez a befektetés az óriási tudásanyaggal. A kutatásom területe a régészeti állattan, nemzetközi nevén zooarcheológia vagy archeozoológia. A régészeti ásatások során felszínre bukkanó állatmaradványok segítségével vizsgálja egyrészt a letűnt korok környezeti feltételeit, másrészt az ember és a környezetében élt állatok kapcsolatát. Az állatok után fennmaradt leletek alatt leginkább csontokat értünk, bár a legtöbb lelőhely nem csak gerincesek nyomait rejti. Ezek közül is leginkább az emlősök maradványaival találkozhatunk, melyek az állatcsontanyag 95-99%-át alkotják. Ritkábban, de az utóbbi években megkezdett iszapolásoknak köszönhetően egyre nagyobb számban fordulnak elő hal- és madárcsontok is.